Az emberek szennyező ipari tevékenységet folytatnak, pl. gazdasági előnyökhöz (bevétel, nyereség) való jutás érdekében, ugyanakkor szeretnének törekedni egy kicsit a szennyezés elhárítására is, javítandó saját környezetüket. Tudják, olvassák, látják, de sokan nem igazán érzik át a kérdéskör nagyságát és fontosságát. Esetenként a felmelegedés egy generációs tapasztalat; lehet, hogy napjaink szennyező tevékenységének gyerekeink, unokáink látják majd kárát.
Ennek nagy része elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, fekete- és barna kőszén, lignit) elégetése révén keletkezik. A kibocsátás további 15-20%-a a földterületek hasznosításában bekövetkező változásoknak, köztük az erdőirtásnak és fakitermelésnek tulajdonítható. Kisebb mennyiségű szén-dioxid szabadul fel a cement gyártása során. Ugyancsak növeli a szén-dioxid szintjét a légiforgalom.
Az emberi tevékenység során légkörbe kerülő szén-dioxid-mennyiségnek csak a fele marad ott, a többi részben oldódik az óceánokban, részben a szárazföldi bioszférába kerül. A vegetáció, főként az északi félgömb mérsékelt égövi kontinentális területein, napjainkban nincs egyensúlyban a légkörrel, mert nettó szén-dioxid nyelőként viselkedik. A szén-dioxid a természetes módon a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok 9–26 %-át jelenti, az emberi tevékenység miatti összes üvegházgáz-kibocsátásnak viszont mintegy 80 %-át adja.